Bénye-Káva Általános Iskola


Iskolánkról



Az építkezés, a megújulás, a változó viszonyokhoz való alkalmazkodás időszaka köszöntött ránk ismét, mint már annyiszor iskolánk történetében. Ezt szolgálja honlapunk megújítása, aktualizálása is. Szeretnénk, ha diákjaink, azok szülei és minden érdeklődő hozzájuthatna az őt érdeklő információkhoz, programtervekhez rendezvényeink képeihez ezen a módon is.

Oktató-nevelő munkánk eredményei számos díjban, versenyeredményben öltenek testet és erről minél szélesebb közönséget szeretnénk tájékoztatni. Partnereink, segítőink és elsősorban a szülők méltán büszkék ezekre, hiszen közös munkánk gyümölcsei, az eljövendő generációk biztos alapjait jelentik.

Minden kistelepülés társadalmi-kulturális életének meghatározó szereplője az iskola. Nélküle nehezen képzelhetők el egy falu élettel teli, hagyományokra épülő, de a jövőbe mutató hétköznapjai.

Célunk, hogy ehhez mi, az intézmény dolgozói szaktudásunkkal, emberi-erkölcsi értékeinkkel minél inkább hozzájáruljunk.

Koncz Gábor
igazgató




A mai Bénye-Káva Általános Iskola két kicsiny település összefogását tükrözi. Bénye és Káva közösen tart fenn egy iskolát, ahol az 1-3. évfolyam Káván, a 4-8. évfolyam pedig Bényén részesül nevelésben és oktatásban.


A bényei iskola rövid története


A középkori Bénye a török hódoltság ideje alatt elpusztult. A mai település születésnapja: 1714. április 27-e. Ekkor kelt az a „telepítési okirat”, mely szerint a hely akkori földbirtokosa, Fáy Mihály új telepeseket hozott a Felvidékről. A telepesek többsége "tót", mai szóhasználattal élve "szlovák" ajkú volt.

Az Evangélikus Egyház iratai szerint Kovács N. levita szolgált itt 1728-ban. A "levita" írástudó embert jelentett, aki szinte minden közfeladatot ellátott: esketett, keresztelt, temetett, prédikált és tanított. Egy 1730-ban nyitott anyakönyv rögzíti a lelkész és a tanító járandóságát, ez arra utal, hogy ekkor már a lelkész mellett tanító is tevékenykedett a faluban.

Kezdetben a tanítás szlovák nyelven folyt, majd a kiegyezés után a szlovák mellett a magyar is az oktatás nyelve lett. A bényeiek az iskolában tanultak meg magyarul. A szlovák nyelvet utoljára az 1962/1963-as tanévben tanították.

Az iskola első épülete ott állt, ahol ma a Szent István szobor található. Az épület hátsó részében lakott a tanító. Pauliny Sámuel tanító 1750-ben azt írta lakhelyéről, hogy a szobája ablakából pont rálát a Kis-hegyen álló fatemplomra. Az iskola második épülete a Fő utca 81. szám alatt volt. A mai épületet 1928-ban építették, majd 1968-ban és 1994-ben bővítették. 1973 szeptemberében jött létre a Bénye-Káva Általános Iskola. A két település közös iskolája járt előnyökkel és egy hátránnyal is: a tanulók utaztatásával. Az alsó tagozat Bényén tanult, a felső pedig Káván. Az utaztatás külön iskolabusszal történt.


A közös iskola előnyei:

* Minden tantárgyat képesített nevelő tanított.

* Csak délelőtt folyt a tanítás (ez a hajdani "monori járás"-ban sok éven keresztül egyedülálló volt).

* Szaktantermek jöttek létre.

* Volt tornaszoba.

* Napközis ellátást biztosítottak a tanulóknak.



Bénye, 2010. június 28.
Az iskola történetét lejegyezte: Sztodola Mihály




A kávai iskola története